Van valami furcsa most Magyarországon,így a választás után néhány nappal. Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk, attól függően, ki melyik oldalról nézi. Az egyik oldalon felszabadult öröm, a másikon inkább csendes bizonytalanság, néhol düh.
Nem is az a legnagyobb probléma, hogy nem értünk egyet egymással. Hanem az, hogy egyre kevésbé látjuk át, hogy nézhet a „másik tábor” ennyire más mozit?! Próbálok erről pártatlanul írni (mint mindig), hiszen a mögöttes mozgatórugók valóban pártsemlegesek.
A változás mindenkinek mást jelent. Van, akinek egyfajta nyitást, lehetőséget, új irányokat. Másnak inkább egy addig ismert biztonság lassú szétesését.Nem feltétlenül azért, mert az a régi világ tökéletes lett volna, hanem mert adott egy keretet, amihez lehetett igazodni. Legalább már ismerünk, hallottam sokaktól. Hát épp ez a baj, hogy már kiismertük, mondták mások.
És, mivel emberek vagyunk, ilyenkor nagyon gyorsan beindul az ítélkezés. A másik oldal a hibás. Azért mert ezt teszik vagy épp nem teszik. Mert ők nem látják tisztán, bezzeg mi… Ugye ismerős?
És közben könnyű elfelejteni, hogy nem arról van szó, hogy valaki „jól” látja, a másik pedig „rosszul”. Inkább arról, hogy más tapasztalatokból, más félelmekből és más reményekből nézzük ugyanazt a helyzetet. Ami az egyik embernek felszabadulás, az a másiknak veszteség.
De talán érdemes néha megállni egy pillanatra, és megnézni azt is: bennem mit mozgat meg ez az egész? Hogy érint a szabadság, és hol a bizonytalanság? Mi az, ami biztonságot ad, és mi az, ami elbizonytalanít? Én hogy kezelem az új helyzeteket? Mennyire vagyok alkalmazkodó? A hitrendszerem mennyire enged meg új nézőpontokat?
És ha magunkkal már tisztában is vagyunk, még mindig ott van a másik ember. A boltban, az utcán, a kommentek mögött a Facebookon, vagy akár a családi asztalnál. Gondoljunk bele egy pillanatra. Vajon ő mit él át most? Milyen veszteség vagy remény van benne éppen? Hogyan viszonyul a változásokhoz?
Ha van kiút ebből a feszültségből, az nem ott kezdődik, hogy eldöntjük, kinek van igaza. Hanem ott, hogy elkezdjük észrevenni, mi történik bennünk, és a körülöttünk élőkben. És talán ott, hogy újra megpróbáljuk megérteni a másik nézőpontját is, még akkor is, ha nem tudunk vele egyetérteni.
❤️
Ha szeretnél mélyebben ránézni arra, hogy benned hogyan jelennek meg ezek az érzések, és mit kezdesz velük a saját életedben, akkor egyeztessünk egy ingyenes ismerkedő beszélgetést.
❤️
Csete Krisztina
Leave a Reply