A jelenlegi politikai környezet zajos, botrányokkal terhelt, betolakszik az életünkbe, úgy érezhetjük, hogy muszáj állást foglalni valami mellett, vagy valami ellen.
Most nem pártpolitikai, hanem önismereti szempontból hívlak, hogy nézzük rá erre.
Magasabb nézőpontból vizsgálva ez a fajta megosztottság nem véletlen jelenség. Inkább egy dinamikus mező, ahol a pólusok folyamatosan húzzák szét egymást. Minél erősebb az egyik oldal, annál erősebben születik meg a másik. Minden rendszer önmagából termeli ki a forradalmat, ami végül elpusztítja. Majd új rendszert alakít, ami egyszer majd új forradalmat generál, és így tovább. Elvileg létezhet egy egyensúlyi állapot, személyes szinten biztosan.
Mert miközben kívül zajlik ez a széthúzás, bennünk is történik valami. Van az a pont, ahol már nem csak „figyelem”, hanem felháborodom rajta. Amikor nem csak nem értek egyet, hanem feszültséget érzek a testemben. Amikor egy mondat, egy plakát, egy botrány kiveri a biztosítékot.
És nekünk, önismereti szempontból, ez a pont érdekes.
Nem azért, mert automatikusan azt jelenti, hogy „bennem is ugyanez van”. Ez túl egyszerű lenne, és sokszor nem is igaz. Van, amikor az, ami felháborít, valóban problémás. Van, amikor egy határ sérül, amikor az igazságérzet szólal meg, amikor valami ténylegesen nincs rendben.
De attól még a reakcióm az enyém.
Miért pont ez a téma érint meg? Fűződik hozzá emlék, tapasztalat? A saját életemben hol volt/van ez meg „kicsiben”?Mert ezzel valóban dolgom van.
Milyen érzéseket ébreszt? Düh? Tehetetlenség? Félelem? Meg nem értettség? Kiszolgáltatottság? Ez az amivel belül foglalkozni érdemes.
Amikor ide visszafordul a figyelem, a külső konfliktus egy belső térképpé kezd alakulni. Nem lesz tőle kisebb a világ problémája, és nem is oldódik meg attól, hogy magammal foglalkozom. De a viszonyom hozzá megváltozik.
Az a lényeg, hogy nem automatikusan reagálok, hanem értem, hogy honnan reagálok.
A politikai térben zajló polarizáció így egyszerre marad egy kaotikus, önmagát túlfeszítő rendszer, és válik személyessé, önismereti úttá, ami engem többé, harmonikusabbá tesz.
Talán ez az a pont, ahol a „magasabb nézőpont” értelmet nyer. Hogy egyszerre látom a mozgást kívül, és érzékelem a mozgást belül.
A belső megoldás, pedig előbb-utóbb a külső harmóniát is elhozza.
Amennyiben mélyebben is átbeszélnéd a benned felmerült kérdéseket, kérj időpontot egy ingyenes, előzetes konzultációra.
Várlak szeretettel
❤️
Csete Krisztina
Leave a Reply