A 14. kapu a szakrális központot köti össze a Self-fel, a Bőség kapujának is nevezik. Elgondolkodtál már azon, hogy mit jelent számodra a bőség? Ez nem feltétlenül a pénzről vagy a vagyonról szól, hanem arról, hogy mivel vagy belső összhangban. Mi a te utad? Egy olyan kreatív önmegvalósításról beszélünk, amely értéket teremt a világban, kívül és belül is.

Mi történik akkor, amikor valaki nem ebből az energiából dolgozik? Az árnyék működés a Megalkuvás, amikor a félelem uralkodik. Ilyenkor az egyén nem meri a valódi, autentikus útját járni, az életerő bennreked, és létrejön az „Impotencia”. Mivel a szakrális csakra a szexuális erő otthona is, az analógia elég sokatmondó: vajon milyen félelem állja útját, hogy a teremtő erő áramoljon?

A másik – szintén árnyék – működés, amikor valaki sokat tesz, de nem belső indíttatásból, hanem bizonyítási vágyból. Keményen dolgozik, csak hogy bizonyítsa érdemességét a családban vagy a társadalomban. De hiába kapja meg az elismerést, az mégis üresnek érződik, hiszen nem a valódi potenciálja megvalósításán dolgozik.

A 14-es kapu a bőség mint frekvencia megértéséről szól. Nem arról, hogy mennyi pénzünk van, vagy mennyi áramlik be, hanem arról, hogy mennyire tudjuk önmagunkat a saját helyünkre hangolni. Bőség akkor jelenik meg, amikor azt tesszük, amivel valódi belső összhangban vagyunk, és azt az energiát adjuk a világnak, amely természetesen születik belőlünk.

Ez a kapu azt mondja: ha a helyemen vagyok, és abból cselekszem, ami valóban az enyém, akkor az élet támogatni fog. Az ajándék, amit ez a kapu kínál, a felismerés: az energiám értékes, és csak akkor teremtek igazán bőséget, ha belső indíttatásból cselekszem. Ez a fajta bőség nem kényszer, nem hajtás – inkább könnyedség, öröm és belső stabilitás. Az, amikor nem azért dolgozom, hogy túléljek, elismerést kapjak, nem a családért vagy a pénzért, hanem azért, hogy teremteni tudjak valamit, ami számít.

Ezen a héten ebből kaphatunk kóstolót: vajon a helyünkön vagyunk-e, és valódi bőséget teremtünk-e?

A hét mottója: A bőség belső ritmusunk és belső igazságunk követéséből születik.

🙏🏼

Ha úgy érzed elakadt a Bőség áramlása , próbáld ki ezt a meditációt!  https://youtu.be/2DEUhdY0uUI?si=EH5OrllZtSd9gTC5

Az 1. génkulcs ma belépett a kollektív térbe, és velünk együtt rezeg november első napjaiban. Ez a forgalom rendezetlenséget, széthullást, káoszt jelent, mégis az “alkotás szent tüzét” hordozza. Legalábbis jó esetben. Én személy szerint most az árnyék működését érzem jobban, és ez teljesen rendben is van.

Mielőtt a kreativitás fellobban, mindig jön egy időszak, amikor minden lelassul, elszürkül, és a világ kissé értelmetlennek tűnik. Ezt nevezzük az Entrópia frekvenciájának. Ilyenkor nem hibádzik semmi, csak épp nem érezzük magunkban az élet szikráját. Lehet, hogy semmihez sincs kedvünk, még azokhoz a dolgokhoz sem, amiket korábban szenvedéllyel csináltunk. Ez az állapot valójában nem üresség, vagy depresszió, hanem teremtő csönd, a belső mag érlelődése.

Az elfojtott árnyékban ilyenkor beragadunk a letargiába, és csendben befelé süllyedünk: nem hiszünk benne, hogy valaha újra jöhet inspiráció. A reagáló árnyék viszont épp ellenkezőleg működik – túlkompenzál: eszeveszett aktivitásba kezd, csinál, hajt, alkot, de belül mégis üres. Mindkét reakció ugyanabból az energiából születik: abból a félelemből, hogy elveszítettük a kapcsolatot az életünk forrásával. Pedig valójában épp ekkor vagyunk legközelebb ahhoz, hogy újjászülessünk.

Amikor megengedjük, hogy az Entrópia ne legyen ellenség, hanem természetes ritmus az életünkben, engedjük meg az ilyen szürke napokat. Ebben a csendben lassan elkezd felizzani valami. Egy új gondolat, egy váratlan érzés, egy friss szín. Ez a Frissesség, az 1. génkulcs ajándéka. A teremtés nem erőlködésből születik, hanem abból, hogy engedjük az életet magunkon keresztül áramolni. Ez az energia nem akar megfelelni, nem kér elismerést – egyszerűen csak ki akar fejeződni. Akik ezen az ajándék frekvencián működnek, azok körül mindig van valami vibráló, eleven erő, amit nem lehet utánozni. Ők azok, akik képesek rácsodálkozni a világra, és minden napban találnak valami újat, valami gyermeki örömöt.

És amikor ez a kreatív áramlás eléri legmagasabb rezgését, megszületik a Szépség – a Sziddhi állapota. Ez már nem az a szépség, amit látunk vagy érzünk, hanem az, ami által minden létezik. Ez a szépség nem dísz, nem esztétikum – hanem a tiszta létezés ragyogása. Amikor ebbe a rezgésbe hangolódunk, egyszerű dolgok – egy illat, egy mozdulat, egy mosoly – is szakrális jelentéssel telnek meg.

Most, az 1. génkulcs tranzitjában, érdemes engedni, hogy az üresség is része legyen a folyamatnak. Ha fáradtnak, kedvetlennek érzed magad, ne erőltesd, ne próbáld meg „kijavítani”,  csak figyeld, mi születik a csöndből.

Heti iránymondat az 1. génkulcshoz:
„Engedem, hogy a bennem lévő csendből új élet sarjadjon, és hagyom, hogy a  szépséggé érjen bennem.”

Csete Krisztina

🙏🏼

Azt kell mondjam, én imádom ezt a 28. génkulcsot! Mára kitaláltam, hogy kitakarítok, főzök, ügyfelekkel dolgozom, kutyát fürdetek, alma lekvárt főzök, cikket írok, edzek, és folytatok egy tegnap felskiccelt akvarellt. És még is csináltam! Ez a génkulcs ajándék működése, a Teljesség , itt most teljesítőképesség, amit hála az égnek most sikerült megérezni. (Félreértés ne essék, én sem vagyok minden nap ilyen hatékony, pont ezért tűnt fel, hogy kivételesen mindent meg tudtam csinálni, amit akartam. )
Alapvetően a 28. génkulcs a halál és az élet értelmének kapuja. Mélyen a lélekben azt a kérdést hordozza: van-e értelme annak, amit élek? Természetesen nem úgy értem, hogy a lekvárfőzés az életem célja, de néha a legkisebb dolgok megélése mutat rá a legnagyobb dolgokra.

Az árnyék szint a Céltalanság, amikor elveszítjük a kapcsolatot a belső irányunkkal, és minden üressé válik. Ilyenkor az elme keresi a jelentést, de nem találja.
De hogyan süppedünk bele a céltalanságba?

Van, aki megadja magát a sorsnak, és csendben beletörődik abba, amit él, az van, ez a Kiüresedett. Gyakran könnyednek, és vidámnak mutatja magát, de hiányzik a mélység, nincs ereje,és nincs iránya kitörni, elborítja az értelmetlenség. A reagáló árnyék ennek az ellenkezője, a Hazardírozó, aki ‘de facto’ minden ellen harcol, keresi a kockázatot, csak hogy érezze, hogy él. Mindkettő ugyanannak az energiának a különböző pólusa – a félelemnek, hogy az élet értelmetlen.
Az élet mélyebb értelme nem fejben, hanem tapasztalatban születik meg. Igen néha abban, hogy megcsinálsz valami régen halogatott dolgot, vagy olyat amihez kedved volna, csak időd nem.

Ahogy ez az energia emelkedik, a küzdelemből Teljesség születik: az ajándék szintjén már nem félünk elveszíteni semmit, és minden pillanatot kihívásként, lehetőségként élünk meg. Ez az igazi Carpe diem, amikor megéled a napot, bármit hoz is. Itt a tevékenység már nem a félelemből fakad, hanem az élet iránti szenvedélyből, lekesedésből, hogy az élet értelme az Élet maga. Még akkor is, ha nehéz, vagy kihívásokkal teli. A lényeg, hogy képes vagy rá.  Igazából bármire képes vagy, ha nem hiszed el az ellenkezőjét. 💪🏼

A sziddhi szint a Halhatatlanság, ahol a halál félelme teljesen feloldódik. Itt az élet és halál többé nem két ellentét, hanem ugyanannak a végtelen áramlásnak két oldala.

Heti iránymondat:
„Engedem, hogy a félelem küzdelme szenvedéllyé, és tetterővé alakuljon bennem, és minden pillanatban megéljem az életet.”

Nektek hogy telik a 28. génkulcs?
🙏🏼