A fáradtságod nem mindig a jelenedből születik – a tested őrzi a múlt emlékeit. Ha gyerekként folyamatosan készenlétben kellett lenned – mert a környezet bizonytalan volt, a szülők kritikusak, vagy gyakran kellett alkalmazkodnod – a tested megtanulta, hogy a pihenés veszélyt jelent. Ez az állandó készenlét a túlélési mintázatod része, és felnőttként is aktiválódik, amikor túlterhelt vagy.

Az „összeomlás” pillanata nem mindig látványos: lehet sírás, levertség, testi tünet, betegség , vagy egyszerűen az, amikor már nem bírod tovább cipelni a terheket. Gyerekként ezek a pillanatok gyakran támogatás nélkül zajlottak, így trauma-szerűen rögzültek. Felnőttként, amikor újra túlterheltséget élsz át, a tested ugyanúgy reagál, mintha ismét a gyerekkori helyzetben lennél.

Az idegrendszer őrzi a bizonytalanság és fenyegetettség érzését, a test emlékszik, és automatikusan készenléti állapotba kapcsol. A kimerültség felismerése és megengedése nem gyengeség, hanem a gyógyulás első lépése: amikor figyelsz a tested jelzéseire, megtanulhat új ritmust, ahol a pihenés nem fenyegetés, hanem megengedés.

Szentelj pár percet az alábbi kérdésekre:

-Milyen helyzetek idézik elő benned a kimerültség érzését, mintha újraélnéd a múltat?
-Milyen testi jelek jelzik, hogy a tested „túlterhelt”, mielőtt valóban összeomlana?
-Mi az az apró dolog, amit ma megtehetnél, hogy hallgasd a tested jelzéseit és engedd a pihenést?
-Hogyan lehetne fokozatosan megtanítani a testednek, hogy a pihenés nem veszély, hanem biztonság és megengedés?

❤️

Csete Krisztina

Folytassuk hát az önfeltáró folyamatot. Nem akarunk diagnosztizálni, csak kicsit saját magadban rálátni a belső folyamatokra.

Ha lemaradtál az első részről, azt itt találod: https://supraniti.uk/2025/11/21/kotodesi-onfeltaro-kerdessor-1-resz/

1.  A jelenlegi kapcsolati reakciók megfigyelése

-Mi történik benned, amikor valaki fontos számodra, és eltávolodik vagy nem elérhető?
Mit érzel ilyenkor: szorongást, dühöt, bizonytalanságot, vagy inkább megkönnyebbülést?
Mi jelenik meg a testedben? Hol szorul, hol feszül, vagy éppen lazul el?

-Mi történik benned, amikor valaki nagyon közel kerül hozzád?
Élvezed a közelséget, vagy inkább másra tereled a figyelmedet?
El akarsz mélyülni, vagy inkább távolodni kezdesz? Hol érzed a testedben? Ellazul vagy megfeszül?

-Hogyan reagálsz a konfliktusra?
Meg akarsz mindent azonnal oldani,keresed, hogy mit rontottál el vagy visszahúzódsz, hátha rendeződik magától.

2. Felnőttkori ismétlődő minták felismerése

– Milyen típusú emberekhez vonzódsz újra és újra?

– Mit érzel ezekben a kapcsolatokban: túl sok közelséget vagy túl kevés elérhetőséget?

-Mely helyzetek ismétlődnek minden párkapcsolatodban?
Féltékenység, távolságtartás, bizonytalanság, túlzott igény a figyelemre vagy éppen elzárkózás?

-Mikor érzed a legerősebben, hogy „nem vagyok elég”, vagy éppen azt, hogy „jobb pihentetni kicsit a dolgokat”?

Ahogy tovább haladsz, érdemes néhány olyan kérdésre is ránézni, amelyek a mélyebb érzelmi rétegeket mozgatják meg. Nem kell sietni, csak figyeld, mi jelenik meg benned.

3. A mélyebb rétegek feltárása

-Mi az a helyzet, amikor azt érzed, nem lehetsz teljesen önmagad?
Amikor összehúzódsz, visszafogod a szavaidat stb.

-Mikor válsz túl alkalmazkodóvá?
Hol mondasz igent, amikor legbelül nemet érzel?

-Mi az, ami hirtelen bezár?
Melyik pillanat az, amikor érzelmileg lekapcsolsz, amikor már túl sok az intenzitás vagy a közelség?

-Mikor érzed azt, hogy bizonyítanod kell valakinek?
-Hol jelenik meg benned az a régi gyermeki mondat, hogy „akkor szeretnek, ha…”?

Ezekre nem kell gyors válasz. Csak figyeld a képeket, az első érzést, a testjelzéseket. Innen indul el a változás.


Nem kategóriát keresünk, hanem történetet. Mert a reakcióid valaha mind a túlélésedet szolgálták. Egy gyermek így próbálta biztosítani a szeretetet, amiből táplálkozni akart.

Ha pedig már látod ezt a történetet, akkor már nem zár be.
A múlt nem irányít úgy, mint eddig.

Mit kezdj azzal, amit most megtudtál?

Engedd meg magadnak, hogy ezeket ne megoldani akard, hanem először csak látni.
A minta felismerése már önmagában old, ha itt megállsz akkor is sokat haladtál az önmegismerés útján.
A tudatosítás lassan, lélegzetről lélegzetre hozza vissza a belső biztonságot.

Ha úgy érzed, szeretnél ezekkel a rétegekkel mélyebben tovább dolgozni, szeretettel várlak az egyszemélyes oldási folyamatban.
Itt minden kérdésed, minden régi seb és minden ismétlődő dinamika helyet kap, és együtt nézzük meg, hogyan lehet ebből valódi, stabil változás.
Lépésről lépésre, vissza önmagadhoz.

Csete Krisztina

❤️

Most egy kis önmunkára hívlak benneteket. Ha van kedvetek gondolkozzatok el az alabbi kérdéseken, segíteni fog megérteni a kapcsolati dinamikákat. A párkapcsolat, és a baráti társulások is idetartoznak.

A kötődési mintázat feltérképezése nem pusztán elméleti felismerés, hanem egy érzékeny, finoman kibontakozó önismereti folyamat. Nem arról szól, hogy diagnosztizáljuk magunkat, hanem arról, hogy meghalljuk a saját belső hangunkat: hogyan reagál a testünk, mit súg a belső gyermekünk, és mikor ismétlődnek olyan minták, amelyek már nem a jelenből, hanem régi hiányokból származnak.
A következő kérdések abban segítenek, hogy lassan, lépésről lépésre megértsd, milyen érzelmi működésmód irányítja a kapcsolataidat, és mi mindent tanultál meg gyermekként a szerethetőségről, a közelségről és az elérhetőségről.

Nyugodtan állj meg minden kérdésnél, és figyeld mi bukkan felszínre. Le is írhatod a válaszokat, ezekkel dolgozhatunk tovább.

1.  Projektív kérdések a gyökérdinamika felismerésére:

„Egy kapcsolatban az a legrosszabb, amikor…”

Ebből derül ki leggyorsabban a mintád.
Hagyd, hogy a legelső belső kép vagy érzés megjelenjen.

„Akkor érzem magam a legnagyobb biztonságban, ha…”

Ez mutatja a belső gyermeked legmélyebb szükségletét.

„Leginkabb attól félek, hogy…”

Ez a kötődési mintád gyökere. Innen indul minden reakció.

„A szeretet számomra úgy érződik, mint…”

Figyeld meg, hogy pl. melegség, szükség , bizonytalanság, túlérzékenység vagy visszahúzódás stb. jelenik-e meg.

2. A test reakcióinak tudatosítása:

-Mi történik a testedben, amikor a másik nem válaszol időben vagy elfoglalt?

Pl.: Nyomás van a mellkasodban? Összehúzódik a torkod? Lezáródsz? Elhidegülsz?

-Hogyan reagál a tested, amikor a másik túl közel jön érzelmileg vagy “nyomul”?

Pl : Feszülsz vagy oldódsz? Nyílsz vagy inkább lekapcsolsz?

-Milyen testi érzet jelzi számodra, hogy régi érzelmi minta aktiválódik?

3. Gyerekkori érzésrétegek feltérképezése:

-Milyen volt a közelség Anyával gyerekkorodban?
Pl.: Közeli?  Távoli? Hullámzó? Túlságosan intenzív? Számonkérő?

-Mit éreztél Apával kapcsolatban?
Pl.: Elérhető volt? Ritka, de biztonságos? Távoli? Nehezen kapcsolódó?


-Melyik érzés hatotta át leginkább a gyerekkorodat?

Pl.: Elvárások? Bizonytalanság? Veszekedés? Próbáltad felkelteni a figyelmüket? Vagy inkább elkerülni? Magány vagy alkalmazkodás volt a fő motívum?

-Hogyan birkóztál meg ezzel, mi volt a “stratégiád”?

Figyeld meg, írd le a tapasztalatokat, adj magadnak időt a tapasztalatok feldolgozására.

Hamarosan folytatjuk , jön a második rész..

❤️

Csete Krisztina