Én, bevallom, konfliktuskerülő vagyok. Hacsak tehetem óvom a békét, az egyensúlyt, még akkor is, amikor engem bánt a szituáció. Vajon miért van ez így? Sokan úgy nőnek fel, hogy a konfliktushoz félelem társul. Gyerekként azt látjuk, hogy amikor vita van, abból kiabálás, sértődés, eltávolodás lesz.  A csend viszont biztonságot sugall, legalábbis annak tűnik. Így azt... Bővebben →

Ma végre kimondtam magamnak valamit, amit régóta csak kerülgettem.Mindig úgy éreztem, túl sok vagyok. Túl sok érzés, túl sok intenzitás, túl sok vágy arra, hogy valaki igazán lásson, mélyen, meztelenül, lelki szinten. És valahogy mindig olyanokat vonzottam, akik nem tudtak vagy nem mertek látni. Talán mert nekik is fájt volna. Vagy olyasmit mozgatott volna meg,... Bővebben →

Van egy hang bennünk, amit gyakran magunkkal hozunk gyerekkorunkból. Ez a belső kritikus, aki sokszor akkor szólal meg, amikor a legsebezhetőbbek vagyunk. Aki megkérdőjelezi a döntéseinket, a teljesítményünket, vagy egyszerűen csak azt, hogy elég jók vagyunk-e. Lehet, hogy egy szülő, tanár vagy más fontos felnőtt hangján szólal meg, aki annak idején túl sokat várt el,... Bővebben →