Vannak napok, amikor semmi sem megy, különösen így ünnepek előtt. Nem azért mert valami rossz történt, sokszor épp ellenkezőleg, mégsem tudsz neki örülni. Ha viszont valami megoldandó feladattal szembesülsz az sziszifuszi munkának érződik, pedig máskor a kisujjadból rázod ki. Minden egy pici plusz teher, és hirtelen azt érzed, hogy minden idegszálad túl van feszítve. Nem... Bővebben →
Kimerülés mint traumaemlék
A fáradtságod nem mindig a jelenedből születik – a tested őrzi a múlt emlékeit. Ha gyerekként folyamatosan készenlétben kellett lenned – mert a környezet bizonytalan volt, a szülők kritikusak, vagy gyakran kellett alkalmazkodnod – a tested megtanulta, hogy a pihenés veszélyt jelent. Ez az állandó készenlét a túlélési mintázatod része, és felnőttként is aktiválódik, amikor... Bővebben →
A test is számít, nem csak az elme
Tisztában vagyunk-e a fizikai igényeinkkel egyáltalán? Vagy csak akkor figyelünk a testünkre, ha az már nem működik, megbetegszik? A modern ember egyik legnagyobb elidegenedése: a saját testétől való elszakadás. Olyan világban élünk, ahol minden a teljesítményről, a kifelé mutatott kép fenntartásáról szól, és közben a legalapvetőbb fizikai igényeinkre sem figyelünk. Nem vesszük észre, hogy éhesek... Bővebben →