Valentin nap margójára

Ha már Valentin-nap, illik a szerelemről írni, most egy kicsit másképp, ha megengeditek.

Voltál már őrülten, értelmetlenül szerelmes? Akár olyasvalakibe, akibe nem kellene, akár olyanba, ahol nem is érted, hogy miért, mert amúgy nem is illik hozzád?

Vajon miért szeretsz bele így valakibe? Mi az, ami vonz benne? Vajon a hozzád való hasonlatossága vagy a különbözősége? Szerintem egyik sem. Van persze, aki első látásra szimpatikus, vonzó vagy érdekes, de az igazi villámcsapás az, amikor a másik emberben tükröződik valami, ami ad egy teljességérzést neked. Ettől több vagy, egészebb, tökéletesebb. Vele szebbé, harmonikusabbá válsz, a föld felett lebegsz. Vele valahogy kiegészül valami benned. Meglátsz benne valamit. Valamit, amit magadban nem látsz, nem találsz. Persze ez nem tudatos. Legtöbbször fogalmad sincs, mi az, csak „megfogott”, igaz? Azt hiszed, benne van meg valami olyan, ami senki másban nincs. Hogy általa lettél egész.

Tehát csodálom, odavagyok érte, mert képvisel valamit, ami bennem nincs meg? Dehogy nincs. Épp ezért vetted benne is észre. Benne képes vagy meglátni, csak magadban nem.

Általa tudott visszatérni a rendszeredbe az a tulajdonság, mintázat, viselkedés stb., amit magadban nem találsz. Ezért egészít ki, ezért vágyod a közelségét, hogy végre egész lehess.

A saját relatív hiányainkba szeretünk bele.

Egyébként nem is kizárólag párkapcsolatról van itt szó, ugyanígy „belezúghatsz” egy barátba, guruba, ideológiába vagy akár helybe is. Lényeg, hogy képviseljen valamit, amire vakfoltod van magadban.

Szóval az-e a megoldás, hogy ragaszkodunk a rajongásunk tárgyához? Vagy inkább az, hogy megkeressük magunkban a hiányzó részt, amit benne láttunk? Ez beugratós kérdés volt, persze, hogy ez a megoldás. Tedd fel magadnak a kérdést: mi az, ami megfogott? Mi volt a wow-érzés? Mit adott nekem? És hol van ez meg bennem? Mert ott van, ebben biztos lehetsz, különben észre sem vetted volna.

Engedd be magadba. Engedd meg magadnak.

És ha megvan, akkor a szerelem elmúlik?

Valódi szerelem nem tud hiányból létrejönni. Amíg a másik arra kell, hogy „kipótoljon”, addig nem lehetsz szabad, és ő sem lehet az. Csak két szabad lélek tud egymással valóban kapcsolódni. Ez a fajta szerelem csendes, puha és megengedő. Itt önmagad vagy minden szinten, és a társad is az.

Bár két félkör együtt egy kört alkot 🌓🌗, de két egész kör együtt: maga a végtelen. ♾️

Boldog Valentin-napot!

Csete Krisztina