Ha őszinték vagyunk magunkkal, a legtöbben nem azért nem tudunk pihenni, mert nincs rá időnk. Hanem mert belül ott él egy nagyon régi hang, ami azt mondja:
„Nem lehetsz lusta.”
„Valakinek csak meg kell csinálni.”
„Össze kell szedni magad.”
„De hát gyereked (szüleid , állatod, vállalkozásod stb) van, velük törődni kell.”
”Nem lehet pihenni, majd pihenünk a sírban”
Ez utóbbit például a nagymamámtól hallottam, büszke volt rá, hogy sohasem pihent.
Ezek a mondatok akkor épültek belénk, amikor gyerekek voltunk, és a felnőttek körülöttünk így működtek. Ők is továbbmentek, mert muszáj volt. Nekik sem volt szabad megállniuk. Nem tanították őket, így ők sem tanították meg nekünk.
A testünk pedig megtanulta, hogy a pihenés veszélyes.
A lassúság gyanús.
A lelassult tempó = baj, betegség
A semmittevés = értéktelenség, amit csak a nagyon kicsik, vagy nagyon öregek engedhetik meg maguknak.
És ezért történik meg az, hogy felnőttként, amikor az idegrendszerünk kiabálna, hogy „lassíts!”, mi inkább ráteszünk még egy lapáttal. Megpróbálunk jobban teljesíteni, rendesebbek lenni, okosabban szervezni, gyorsabban intézni… mert valahol belül még mindig egy régi gyerek próbál megfelelni. (Erről a megfelelésről később még írok)
De hiába próbálunk felülírni egy biológiai folyamatot – a test végül mindig győz.
Mindig.
Csak az nem mindegy, hogy mi hallgatunk rá időben… vagy ő kényszerít minket pihenésre.
A valódi változás ott kezdődik, amikor először meghallod a saját tested hangját.
Nem a fejed, nem az elvárásokat, hanem a testedet.
Hogyan halljuk meg a testünk jelzését?
Úgy, hogy időnként megállunk egy pillanatra, és megkérdezzük:
„Most hogy vagyok? Ha egyedül lennék egy lakatlan szigeten, ahol mindenem megvan, most mit csinálnék? Most mire lenne szükségem?”
És figyelünk arra az első, halk, finom válaszra, amit általában reflexből el is nyomnánk, mert „nincs rá idő”, „nem olyan fontos, én bírom”.
De AZ a válasz a lényeg.
Az a test.
És ha napi 5-10 percet adsz neki, ő meghálálja.
Nem kell gyertyát gyújtani, meditálni, tornázni. (csak ha jólesik)
Elég:
– egy séta a természetben (vagy akár a lakásban, vagy a kertben)
– pár perc halk zene
– egy bögre meleg tea vagy kávé a kézben
– egy meleg fürdő
– valami finom
– valami szép
– egy perc mély légzés
Nem az a nagy dolog hogy ezeket megteszed. Hanem az, hogy MEGENGEDED magadnak. Sőt szükségesnek nevezed, és gyakorlod mint a reggeli fogmosást.
Ezekből a tapasztalatokból épül újra az idegrendszer, mert megtanítod neki, hogy lassítani biztonságos.
Kopogtató (EFT) mondatok – idegrendszeri túlterheltségre és gyerekkori minták oldására:
A kulcsmondatok lágyak, finoman engedélyezők, nem erőszakosak. Mondd ki őket lassan, kilégzéssel, vagy ahogy jól esik. Ha nem ismered az EFT pontokat elég a mellkas közepén a szegycsonton kopogtatni az ujjbegyekkel.
1. Eddig saját szükségleteimet háttérbe szorítottam, hogy megfeleljek az elvárásoknak.
2. Eddig nem adtam magamnak időt, még akkor sem, amikor a testem lassítást kért. 3. Eddig átvállaltam mások felelősséget is a saját káromra.
5. Eddig átvettem mások feszültségét, csak hogy béke legyen.
6. Eddig csendben maradtam, hogy elkerüljem a konfliktust.
7. A testem a barátom, most figyelek a finom jelzéseire.
8. Most én választom meg a tempót.
9. Most képes vagyok nemet mondani és megőrzöm az erőmet.
10. Most megengedem magamnak a pihenést és a befelé figyelést.
+1. A lassítás biztonságos, az idegrendszerem most gyógyul, töltődik.
Napi pár perc is elég, amikor nem azon agyalsz, hogy mi mindent kell még megcsinálnod.
Amikor csak magaddal vagy. Békében.
❤️
Csete Krisztina
Az első részt itt találod:
https://supraniti.uk/2025/12/01/amikor-az-idegrendszer-tultelitodik-1-resz/
Lélekvezető-Supraniti 
Hozzászólás