Önfeltáró kapcsolati kérdéssor 2. Rész

Folytassuk hát az önfeltáró folyamatot. Nem akarunk diagnosztizálni, csak kicsit saját magadban rálátni a belső folyamatokra.

Ha lemaradtál az első részről, azt itt találod: https://supraniti.uk/2025/11/21/kotodesi-onfeltaro-kerdessor-1-resz/

1.  A jelenlegi kapcsolati reakciók megfigyelése

-Mi történik benned, amikor valaki fontos számodra, és eltávolodik vagy nem elérhető?
Mit érzel ilyenkor: szorongást, dühöt, bizonytalanságot, vagy inkább megkönnyebbülést?
Mi jelenik meg a testedben? Hol szorul, hol feszül, vagy éppen lazul el?

-Mi történik benned, amikor valaki nagyon közel kerül hozzád?
Élvezed a közelséget, vagy inkább másra tereled a figyelmedet?
El akarsz mélyülni, vagy inkább távolodni kezdesz? Hol érzed a testedben? Ellazul vagy megfeszül?

-Hogyan reagálsz a konfliktusra?
Meg akarsz mindent azonnal oldani,keresed, hogy mit rontottál el vagy visszahúzódsz, hátha rendeződik magától.

2. Felnőttkori ismétlődő minták felismerése

– Milyen típusú emberekhez vonzódsz újra és újra?

– Mit érzel ezekben a kapcsolatokban: túl sok közelséget vagy túl kevés elérhetőséget?

-Mely helyzetek ismétlődnek minden párkapcsolatodban?
Féltékenység, távolságtartás, bizonytalanság, túlzott igény a figyelemre vagy éppen elzárkózás?

-Mikor érzed a legerősebben, hogy „nem vagyok elég”, vagy éppen azt, hogy „jobb pihentetni kicsit a dolgokat”?

Ahogy tovább haladsz, érdemes néhány olyan kérdésre is ránézni, amelyek a mélyebb érzelmi rétegeket mozgatják meg. Nem kell sietni, csak figyeld, mi jelenik meg benned.

3. A mélyebb rétegek feltárása

-Mi az a helyzet, amikor azt érzed, nem lehetsz teljesen önmagad?
Amikor összehúzódsz, visszafogod a szavaidat stb.

-Mikor válsz túl alkalmazkodóvá?
Hol mondasz igent, amikor legbelül nemet érzel?

-Mi az, ami hirtelen bezár?
Melyik pillanat az, amikor érzelmileg lekapcsolsz, amikor már túl sok az intenzitás vagy a közelség?

-Mikor érzed azt, hogy bizonyítanod kell valakinek?
-Hol jelenik meg benned az a régi gyermeki mondat, hogy „akkor szeretnek, ha…”?

Ezekre nem kell gyors válasz. Csak figyeld a képeket, az első érzést, a testjelzéseket. Innen indul el a változás.


Nem kategóriát keresünk, hanem történetet. Mert a reakcióid valaha mind a túlélésedet szolgálták. Egy gyermek így próbálta biztosítani a szeretetet, amiből táplálkozni akart.

Ha pedig már látod ezt a történetet, akkor már nem zár be.
A múlt nem irányít úgy, mint eddig.

Mit kezdj azzal, amit most megtudtál?

Engedd meg magadnak, hogy ezeket ne megoldani akard, hanem először csak látni.
A minta felismerése már önmagában old, ha itt megállsz akkor is sokat haladtál az önmegismerés útján.
A tudatosítás lassan, lélegzetről lélegzetre hozza vissza a belső biztonságot.

Ha úgy érzed, szeretnél ezekkel a rétegekkel mélyebben tovább dolgozni, szeretettel várlak az egyszemélyes oldási folyamatban.
Itt minden kérdésed, minden régi seb és minden ismétlődő dinamika helyet kap, és együtt nézzük meg, hogyan lehet ebből valódi, stabil változás.
Lépésről lépésre, vissza önmagadhoz.

Csete Krisztina

❤️