Az 1. génkulcs ma belépett a kollektív térbe, és velünk együtt rezeg november első napjaiban. Ez a forgalom rendezetlenséget, széthullást, káoszt jelent, mégis az “alkotás szent tüzét” hordozza. Legalábbis jó esetben. Én személy szerint most az árnyék működését érzem jobban, és ez teljesen rendben is van.
Mielőtt a kreativitás fellobban, mindig jön egy időszak, amikor minden lelassul, elszürkül, és a világ kissé értelmetlennek tűnik. Ezt nevezzük az Entrópia frekvenciájának. Ilyenkor nem hibádzik semmi, csak épp nem érezzük magunkban az élet szikráját. Lehet, hogy semmihez sincs kedvünk, még azokhoz a dolgokhoz sem, amiket korábban szenvedéllyel csináltunk. Ez az állapot valójában nem üresség, vagy depresszió, hanem teremtő csönd, a belső mag érlelődése.
Az elfojtott árnyékban ilyenkor beragadunk a letargiába, és csendben befelé süllyedünk: nem hiszünk benne, hogy valaha újra jöhet inspiráció. A reagáló árnyék viszont épp ellenkezőleg működik – túlkompenzál: eszeveszett aktivitásba kezd, csinál, hajt, alkot, de belül mégis üres. Mindkét reakció ugyanabból az energiából születik: abból a félelemből, hogy elveszítettük a kapcsolatot az életünk forrásával. Pedig valójában épp ekkor vagyunk legközelebb ahhoz, hogy újjászülessünk.
Amikor megengedjük, hogy az Entrópia ne legyen ellenség, hanem természetes ritmus az életünkben, engedjük meg az ilyen szürke napokat. Ebben a csendben lassan elkezd felizzani valami. Egy új gondolat, egy váratlan érzés, egy friss szín. Ez a Frissesség, az 1. génkulcs ajándéka. A teremtés nem erőlködésből születik, hanem abból, hogy engedjük az életet magunkon keresztül áramolni. Ez az energia nem akar megfelelni, nem kér elismerést – egyszerűen csak ki akar fejeződni. Akik ezen az ajándék frekvencián működnek, azok körül mindig van valami vibráló, eleven erő, amit nem lehet utánozni. Ők azok, akik képesek rácsodálkozni a világra, és minden napban találnak valami újat, valami gyermeki örömöt.
És amikor ez a kreatív áramlás eléri legmagasabb rezgését, megszületik a Szépség – a Sziddhi állapota. Ez már nem az a szépség, amit látunk vagy érzünk, hanem az, ami által minden létezik. Ez a szépség nem dísz, nem esztétikum – hanem a tiszta létezés ragyogása. Amikor ebbe a rezgésbe hangolódunk, egyszerű dolgok – egy illat, egy mozdulat, egy mosoly – is szakrális jelentéssel telnek meg.
Most, az 1. génkulcs tranzitjában, érdemes engedni, hogy az üresség is része legyen a folyamatnak. Ha fáradtnak, kedvetlennek érzed magad, ne erőltesd, ne próbáld meg „kijavítani”, csak figyeld, mi születik a csöndből.
Heti iránymondat az 1. génkulcshoz:
„Engedem, hogy a bennem lévő csendből új élet sarjadjon, és hagyom, hogy a szépséggé érjen bennem.”
Csete Krisztina
🙏🏼
Lélekvezető-Supraniti 
Hozzászólás