A 48. Génkulcs- A kritika

A múlt héten a Kritikus árnyék működés nehezítette a mindennapokat, gondolom talakoztatok is vele, hogy hirtelen mindenki mindent jobban tudott, és ezt tudtunkra is adta. Mától a 48. génkulcs lép előtérbe a kollektívában, aminek a témája: Alkalmatlanság – Ötletesség – Bölcsesség. Ez is kellemesnek ígérkezik, a múlt héten kaptuk a kéretlen kritikát, a héten pedig úgy érezhetjük, hogy semmit sem csinálunk jól. De kitartás. Bár ez a kulcs az egyik legmélyebb emberi félelmet érinti, azt, hogy nem vagyunk elég jók, nem tudjuk megoldani, ami elénk kerül, nem lesz bennünk erő, képesség vagy tudás. Mégis, létezik magasabb frekvenciájú működés, amikor a “nekem semmi sem sikerül”-ből eljutunk a “hogyan sikerülhetne?” ajándék működéséig. Most mindannyian találkozhatunk ezzel a belső visszhanggal, akár szerepel a profilunkban, akár nem.

Az árnyék szint az Alkalmatlanság. Ez az érzés, amikor meg vagyunk győződve róla, hogy kevésbé értünk dolgokhoz, hogy nincs meg bennünk a képesség, vagy hogy mások jobban tudják, mint mi. Az elfojtott árnyék az Együgyű. Ez a működés úgy jelenik meg, hogy az ember nem meri kimondani, megmutatni a gondolatait, ezért inkább naivan hallgat, vagy beáll a sorba, nehogy kiderüljön, hogy „nincs igaza” vagy „nem elég okos”. A reagáló árnyék a Gátlástalan. Ez pedig a másik véglet: amikor valaki másokat tekint alkalmatlannak, mindenáron bizonyítani akar, harsányan, túlzott magabiztossággal állít dolgokat, vagy felelőtlenül ugrik bele helyzetekbe – belül azonban ugyanaz a bizonytalanság, az alkalmatlanságtól való félelem működik. Mindkét forma ugyanarról árulkodik: arról a belső hitről, hogy nem vagyunk elegendők.

Az ajándék szint az Ötletesség. Ez akkor születik meg bennünk, amikor abbahagyjuk a félelemmel való menekülést. Amikor megengedjük magunknak hogy hibázzunk, hogy lemerüljünk a félelmeink mélyére, ott valójában kreatív forrást találunk. Az Ötletesség abból fakad, hogy a hiány és a bizonytalanság érzése átfordul kíváncsiságba. Ez az energia olyan, mint egy mély kút: minél mélyebbre merészkedünk benne, annál több friss gondolat, megoldás és inspiráció tör fel. Ez a kulcs mutatja meg, hogy a “nem tudom” nem ellenség, hanem a kreativitás kapuja.

A sziddhi a Bölcsesség. Ez már nem a félelem kezeléséről vagy az ötletek születéséről szól, hanem egy mély belátásról. A Bölcsesség az, amikor felismerjük: a hiány csak illúzió volt, hiszen a létezés maga teljes és kerek. Ekkor már nincs szükség bizonyításra, nincs szükség kapaszkodásra, mert minden pillanat önmagában hordozza a választ. Ez a tiszta tudatosság állapota, amely nem könyvekből vagy tapasztalatokból tanul, hanem a lét mélységeiből fakad.

A mindennapokban most érdemes figyelni, mikor csúszol át az Együgyű mintába: amikor nem mersz megszólalni, amikor túlzottan visszahúzódó vagy, nehogy kiderüljön, hogy nem tudsz eleget. És figyeld azt is, mikor kapcsol be a Gátlástalan árnyék: amikor túlzásba viszed, bizonygatni kezdesz, vagy másokat nevezel alkalmatlannak, csak hogy ne kelljen szembenézned a belső bizonytalanságoddal. A kulcs az, hogy merd megengedni, hogy ne tudd, vagy ne sikerüljön, mert abból születik meg a valódi ötletesség, a kreatív és mély belátás.

Heti iránymondat a 48. génkulcshoz:
„Engedem, hogy a félelem mélységei kreatív forrássá váljanak bennem, és az ötletességem bölcsességgé érjen.”

🙏🏻