A 6. génkulcs tanítása után most a 46. génkulcs energiája lép előtérbe a kollektívában, szeptember 20-26-ig. Ez a kulcs az élethez való viszonyunkról szól, arról, hogyan tudunk megnyílni az örömnek, az érzékeknek, a jelen pillanatnak. A témája: Komolyság – Élvezet – Eksztázis. Ahogy minden tranzitnál, most is lehet, hogy személyesen nem szerepel a profilodban, mégis megérint, mert kollektív tapasztalatként mindannyiunkban ott rezeg.
Az árnyék szint a Komolyság. Ez az állapot akkor jelenik meg, amikor túlságosan súlyosan fogjuk fel az életet. Amikor a felelősség, a megfelelés, a kötelesség érzése ránehezedik a szívünkre, és mindenből hiányzik a játék, a könnyedség. Ilyenkor az élvezet gyanússá válik, mintha veszélyes lenne engedni neki. Az elfojtott árnyék a Frigid. Ekkor hideggé, zárttá válunk, nem engedjük, hogy a testünket és a lelkünket átjárja az örömtől, mert félünk tőlük. Talán a neveltetetésünk is arról szólt, hogy az “élet nem habos torta”. Oda nem illőnek, “fialatság- bolondságnak” érződik, mi pedig ilyesmit nem engedhetünk meg magunknak, igaz? Elvégre komoly emberek vagyunk. Valójában sokkal több szórakozás, játék és öröm kellene, hogy az emberi élet része legyen.
A reagáló árnyék a Könnyelmű. Ez a mintázat látszólag az ellenkezője: sodródás, felszínes örömkeresés, élményről élményre ugrálás, de mélység nélkül. Ezek is mi vagyunk, olyan örömokkel próbáljuk pótolni a hiányt , ami csak ideig óráig ad kielégülést. Valójában mindkettő ugyanarról szól: elfordulás az igazi élvezettől, mert félünk a fájdalomtól, ami az örömökkel együtt jár.
Az ajándék szint az Élvezet. Ez nem puszta hedonizmus, hanem egy sokkal mélyebb megengedés. Amikor engedem magamnak, hogy érezzem a testemet, amikor megállok, észreveszem a pillanat szépségét, a természet játékát, egy íz, egy illat, egy érintés varázsát. Ez az a minőség, amikor a lét maga válik ünneppé, és az öröm nem kívülről jön, hanem belülről sugárzik. Vedd észre a különlegest az átlagosban. Itt van a varázslat, nem kell hozzá utazgatás, pénz, vagy alkalom. Minden pillanatban körülötted hullámzik, csak merd átadni magad. Akkor is ha néha fáj, az is az emberi létezés része.
A sziddhi szint az Eksztázis. Ez a teljes átadás állapota, amikor az élvezet már nem kötődik a testhez vagy az érzékekhez, hanem mindent átjár. Amikor az élet minden mozzanata — öröm, fájdalom, vágy és lemondás — eggyé olvad a tiszta létezésben. Ez a legmagasabb forma, ahol nincs különbség jó és rossz, kellemes és kellemetlen között, csak a lét ragyogása marad.
A mindennapokban most érdemes figyelni arra, mikor válsz túl komollyá, mikor szorítanak az elvárások, a kötelességek, a „muszáj” érzései. Érdemes megfigyelni, mikor csúszol át a könnyelműségbe, amikor minden felszínesnek tűnik, és csak sodródsz egyik élménytől a másikig, vagy esetleg megfagyasztod az érzékeidet, az örömeidet, mert ez neked nem jár, nem szabad. A kulcs most az, hogy merd megélni az apró örömöket, merj élvezni minden érzést, ami a tested és a lelked által felkínálódik. Az élet most arra hív, hogy engedd magadhoz közel az Élvezetet, és lásd meg benne a szentséget.
Heti iránymondat a 46. génkulcshoz:
„Megengedem magamnak az élvezet tiszta örömét, és a pillanatban teljes szívvel ragyogok.”
🙏🏻
Csete Krisztina
Lélekvezető-Supraniti 
Hozzászólás