Te milyen játszmát játszol? 2. Rész

Folytassuk a különböző játszmák leírását.

5. Úgyis cserbenhagysz..

Szerep: sérült Gyermeki rész
Ez a játszma arról szól, hogy valaki mélyen belül nem bízik senkiben, és folyamatosan próbára teszi a másikat. „Úgysem vagy őszinte”, „úgyis elhagysz” – gondolja magában, és szinte provokálja a másikat, hogy bebizonyosodjon: újra igaz volt a félelme. A végén mindig megerősíti önmagának: „Lám, nem lehet senkiben megbízni.”
Rejtett hiedelem: „Ha elhiszem, hogy bízhatok benned, sérülhetek – inkább előbb csalódok, mint később fájjon.”

6. Miattad vagyok ilyen..

Szerep: sérült Gyeremek majd Kritikus Szülő
Ebben a játszmában az ember a saját érzéseiért, döntéseiért másokat okol. „Te idegesítettél fel.” „Miattad lett ilyen az életem.” Látszólag kiszolgáltatott, de közben az irányítást a másik kezébe teszi – és közben nem vállal felelősséget a saját választásaiért.
Rejtett dinamika: Ha más a hibás, akkor nekem nem kell változnom.



7. Ha te nem lennél…

Szerep: Kritikus Szülő
Ez a játszma látszólag a másik függését mutatja: „Ha te nem lennél, szabad lennék, boldog lennék.” Valójában a másikra vetíti a saját belső elakadást – és a kapcsolatot használja ürügyként arra, hogy ne vállaljon felelősséget a változásért.
Rejtett dinamika: Látszólag a másik az akadály, valójában a játszmázó fél maga fél az önreflexiótól és a változástól.

8. Mindig én húzom a rövidebbet..

Szerep: Sérült Gyermek
A személy folyton olyan helyzetekbe kerül (tudattalanul), ahol bántják, kihasználják vagy háttérbe szorítják – így újra átéli a „velem mindig ez történik” érzést.
Rejtett motiváció: Sajnálat, figyelem keresése, önsorsrontás. Megerősíti az áldozat szerepét, és nem fogad el valódi segítséget.

9. Nélkülem semmire sem mész..

Szerep: Kritikus Szülő
Ebben a játszmában az egyik fél olyan szerepet vesz fel, mint egy nélkülözhetetlen szülő: gondoskodik, irányít, dönt más helyett – de nem engedi felnőni a másikat. A háttérben gyakran mély kontrollvágy, és az attól való félelem húzódik, hogy elhagyják, ha nem ő az, akire szükség van.
Rejtett motiváció: „Ha nem függsz tőlem, nem maradsz velem.”

A játszmák felismerése és megszüntetése a tudatosság fejlesztésén és az önreflexión alapszik. A tranzakcióanalízis szerint minden játszma három fontos szakaszból áll: van egy látszólag ártatlan kezdete, egy váratlan és fájdalmas fordulópontja, majd egy ismerős, kellemetlen érzelmi végkimenetele. A cél az, hogy még a kezdeti szakaszban felismerjük a mintát, és tudatos döntést hozzunk arról, hogy nem folytatjuk.

A felismeréshez ezek a lépések segíthetnek:

1. Figyeld a visszatérő érzelmi mintákat. Ha gyakran találod magad ugyanabban a helyzetben – például mindig te segítesz, de végül kihasználtnak érzed magad –, akkor valószínűleg egy játszma ismétlődik.

2. Vizsgáld meg az interakciók forgatókönyvét. Milyen szerepeket veszel fel (áldozat, megmentő, támadó)? Honnan ismerős ez az érzés? Hol volt már ilyen az életedben?

3. Figyeld meg a belső párbeszédet. A játszmák gyakran belső mondatokkal járnak, például: „Megint átvertek”, „Senki sem segít nekem igazán”, „Ha nem én csinálom, semmi sem lesz kész”. Ezek utalnak a rejtett hiedelmekre.

4. Tudd, mi a „belső motiváció”.Minden játszma érzelmi nyereséggel jár: sajnálat, figyelem, igazolás, hogy neked van igazad, vagy hogy áldozat vagy. Ez a nyereség fenntartja a játszmát.

A megszüntetéshez a következő lépések hasznosak:

-Lépj át Felnőtt én-állapotba. Ahelyett, hogy automatikusan reagálnál, állj meg és gondold végig: mi történik most? Milyen érzés ez? Mit szeretnék valójában?

-Ne vállalj automatikusan szerepeket. Ha észreveszed, hogy segíteni akarsz valakin, kérdezd meg magadtól: tényleg kért segítséget? Akarja, hogy én oldjam meg helyette?

-Kommunikálj nyíltan és őszintén. Ahelyett, hogy játszmázol, mondd ki az érzéseidet, vágyaidat, határaidat. Például: „Fontos lenne nekem, hogy visszajelezz, ha változik a program.”

-Ismerd fel a csapdákat, és lépj ki belőlük. Ha valaki játszmázik veled, és te felismered ezt, ne reagálj a megszokott módon. Ne akard bizonyítani, hogy igazad van, vagy hogy neked van több jogod megsértődni. Ehelyett térj vissza a jelenhez: „Szerintem ez nem visz előre. Inkább beszéljük meg őszintén, mit érzünk most.”

-Gyakorolj önmagaddal együttérzést. Játszmázni nem bűn, hanem tanult túlélési mód. Ha észreveszed, hogy benne vagy egy mintában, ne ostorozd magad. Légy kíváncsi: honnan jön ez? Milyen más lehetőséged lenne most?

Összességében a játszmák megszüntetése nem egyik napról a másikra történik, hanem fokozatos tudatosodáson és kapcsolati felelősségvállaláson keresztül. A cél nem az, hogy soha ne hibázzunk, hanem hogy egyre őszintébben, tudatosabban, Felnőttként éljünk és kapcsolódjunk – ahol nem játszunk szerepeket, hanem valódi önmagunkként vagyunk jelen.


A játszmák felismerése kulcsfontosságú a személyes fejlődéshez és az egészséges kapcsolatokhoz. Minden játszma mögött ott rejlik egy mélyebb igény: szeretetre, figyelemre, biztonságra vagy elfogadásra. A probléma nem ezekkel az igényekkel van, hanem azzal, ahogyan – gyakran gyermeki eszközökkel – próbáljuk elérni őket. A tranzakcióanalízis lehetőséget ad arra, hogy tudatosítsuk ezeket a mintákat, és elinduljunk egy olyan úton, ahol már nem ismételjük a múlt sémáit, hanem felnőttként, önazonosan és őszintén kapcsolódunk másokhoz. A játszmákból való kilépés nem egy pillanat műve, hanem egy tanulási folyamat, amelyben egyre jobban megtanuljuk felismerni a saját felelősségünket, érzéseinket és határainkat. Ez a folyamat vezet a valódi intimitás és szabadság felé.

Csete Krisztina