Mindannyiunkban él három “én-rész”: egy Szülő, egy Felnőtt és egy Gyermek. Függően az adott szituációtól vesszük elő egyiket vagy másikat illetve reagálunk másokra.
Ezek a részeink határozzák meg, hogyan viselkedünk, hogyan szólunk a másikhoz, hogyan vitázunk, veszekszünk… és hogyan szeretünk.
A bennünk élő három én-rész közül a Gyermek érez, vágyik és reagál, a Szülő irányít vagy kritizál, míg a Felnőtt figyel, mérlegel és tudatosan dönt.
A tranzakcióanalízis (TA) egy olyan szemlélet, ami segít megérteni, miért reagálunk néha úgy, mint a gyerekek – máskor meg mintha a szüleink szólnának belőlünk, és ezt észre sem vesszük, hacsak nem figyelünk tudatosan oda.
A TA egyik legérdekesebb része a “játszmák” felismerése.
A legnehezebb az bennük, hogy elsőre normális beszélgetésnek tűnnek – de ha visszanézel, észreveszed, hogy mindig ugyanaz történik, ugyanúgy végződik, és valójában nem is a jelenre reagáltatok, hanem régi, belső mintákra. Tudattalan forgatókönyvet futtatsz, ahogy valószínűleg a beszélgetőpartnered is.
Figyeld meg, te melyik játszmát játszod a barátaiddal, szerelmeddel a munkatársaiddal? Ki szólal meg benned, a Gyermek, a Szigorú szülő, vagy a Felnőtt Én? Másokon észreveszed-e ha nem a felnőtt énjük reagál?
Nézzük a legjellemzőbb játszmákat,figyeld hogy kire emlékeztetnek:
1. **Miért történik ez mindig velem?**
Szerep: Áldozat (Gyermeki rész)
Lényege: Az illető sorra kerül nehéz helyzetekbe, panaszkodik, de sosem változtat.
Az egyik leggyakoribb játszma, amelyben az illető újra és újra olyan helyzetbe kerül, ahol szenvedés, veszteség vagy nehézség éri. A háttérben az áll, hogy szeretetet, figyelmet kap a szenvedése révén. Bár panaszkodik, gyakran semmit nem tesz azért, hogy a helyzet változzon. A környezete együtt érez vele, sajnálja őt, ez pedig megerősíti benne, hogy az ő sorsa különösen nehéz, és nem rajta múlik. A játszma rejtett célja az együttérzés és figyelem kiváltása, miközben a személy elkerüli a valódi változást és felelősségvállalást, ami felnőttként elkerülhetetlen lenne.
Rejtett nyereség: Nem kell felelősséget vállalni a változásért.
2. **Igen, de…**
Szerep: Áldozat, passzív ellenálló (Gyermeki rész)
Lényege: Az illető tanácsot kér, de minden javaslatra azt mondja: „Igen, de az nálam nem működik.”
Ennél a játszmánál az illető tanácsot kér egy problémájára, de minden javaslatra talál kifogást, hogy ez miért nem működik. Így a segítő fél egyre frusztráltabb lesz, mert bár próbál segíteni, semmi nem elég jó. A játszmázó ezzel igazolást kap arra, hogy a helyzete valóban reménytelen, és senki nem tud rajta segíteni. Ez a játszma megakadályozza a valódi előrelépést, miközben fenntart egy passzív, tehetetlen szerepet, ami szintén a gyermeki oldal. Rejtett cél: Fenntartani a problémát, hogy lehessen panaszkodni vagy visszaigazolást kapni arra, hogy „nincs megoldás”.
3. **Majd én megmentem!**
Szerep: Megmentő (Gyerek/Szülő)
Lényege: Valaki más problémáit akarja helyette megoldani, sokszor kérés nélkül is.
A „Majd én megmentem!” típusú játszma látszólag jó szándékú, hiszen valaki segíteni akar. Azonban gyakran túlzásba viszi ezt, anélkül hogy a másik kérte volna. A Megmentő úgy érzi, neki kell rendbe hoznia mások életét, helyette gondolkodik, cselekszik, dönt, ebben az esetben a szülő szerepét játsza. De van gyermek megnyilvánulása is, amikor gyermekkorban csak akkor kapott szeretetet, ha hasznos volt mások számára, így burkoltan azért segítek, hogy szeressenek. A játszma vége gyakran az, hogy a másik fél nem hálás, sőt elutasító lesz, a Megmentő pedig sértetté, kiégetté válik, és úgy érzi sosem értékelik igazán. Rejtett cél: Igazolni magát, hogy szükség van rá, nélkülözhetetlen. Akkor vagyok másoknak fontos, ha szükség van rám. Ha segítek, szeretni fognak.
4. **Nézd, mit tettél velem!**
Szerep: Áldozatból Üldöző (Gyermekből Kritikus Szülő)
Lényege: Valaki előbb tűr, alkalmazkodik, majd hirtelen „berobban” – és a másikat hibáztatja.
A „Nézd, mit tettél velem!” játszma kezdetben engedékeny, alkalmazkodó viselkedést mutat (Gyermeki rész), majd amikor betelik a pohár, az illető hirtelen haragra lobban, és a másikat hibáztatja mindenért. (Kritikus szülő)
Ebben a mintában rejtve van az a dinamika, hogy a személy nem fejezi ki időben az érzéseit vagy igényeit, hanem mindent elvisel, míg végül robban. A végkimenetel mindig bűntudatkeltés, vádaskodás, a másik pedig értetlenül áll a történtek előtt.
Rejtett cél: A másiknak bűntudatot kell éreznie, ő a hibás nem én.
5. **Üss meg, ha tudsz!**
Szerep: Provokáló Áldozat (Gyermeki rész)
Lényege: Az illető sért, provokál, teszteli a másikat, aztán eljátssza a meglepődött Áldozatot, ha a másik visszavág.
Az „Üss meg, ha tudsz!” játszma provokatív viselkedésről szól. Az illető tudattalanul is úgy viselkedik, hogy a másik elveszítse a türelmét. Amikor ez megtörténik, hirtelen áldozati szerepbe helyezkedik: „Látod, milyen vagy?!” Ez a játszma azt a mély meggyőződést szolgálja, hogy a világ veszélyes hely, az emberek megbántanak, és nem lehet bízni senkiben. A személy így mindig igazolást kap a félelmeire, tovább táplálva a gyermeki hozzáállását. Rejtett cél: Igazolni azt a mély hiedelmet, hogy a világ ellenséges vagy nem lehet bízni senkiben.
A játszmák ismétlődnek, mert érzelmi nyereséggel járnak, még ha ez romboló is. A helyzet ismerős , gyerekkori berögződés, sokkal biztonságosabb mint egy új ismeretlen irányba fordulni. A játszmázók valamilyen belső kielégülést kapnak, például figyelmet, hatalmat, igazolást, vagy épp felmentést a felelősség alól.
Rejtett cél: Igazolni azt a mély hiedelmet, hogy a világ ellenséges vagy nem lehet bízni senkiben.
A játszmák ismétlődnek, mert érzelmi nyereséggel járnak, még ha ez romboló is. A helyzet ismerős , gyerekkori berögződés, sokkal biztonságosabb mint egy új ismeretlen (Felnőtt Én) irányba fordulni. A játszmázók valamilyen belső kielégülést kapnak, például figyelmet, hatalmat, igazolást, vagy épp felmentést a felelősség alól.
Ebből kilépni csak tudatosítással lehet: amikor felismerjük, miért csináljuk, milyen érzést keresünk vele (ezek a “rejtett célok”), és megtanulunk Felnőtt módon reagálni, ahelyett, hogy a Gyermek vagy Szülő én-állapotból automatikusan újrajátszanánk a múltat.
Te felismerted a tiédet? A második részben további játszmákról és lehetséges megoldásokról olvashatsz.
❤️
Csete Krisztina
Supraniti Coaching and Mentoring 
Hozzászólás