Vannak emberek, akiknek a szeretet nem csak érzés, hanem létszükséglet. Akik nem csak vágynak a közelségre – hanem újra és újra biztosítékokat keresnek arra, hogy valóban fontosak. Akik akkor is kérdeznek, amikor már tudják a választ. Akik akkor is adnak, amikor ők már rég elfáradtak.
A szorongó kötődés nem hisztéria, nem játszma – hanem egy mély, belső bizonytalanság. Olyan emberek hordozzák, akik korán megtapasztalták, hogy a szeretet nem mindig állandó. Hogy a figyelem, az elfogadás, a közelség néha elérhető, máskor viszont kiszámíthatatlan. Ez a tapasztalat mély nyomot hagy: „Ha nem figyelsz rám, talán eltűnsz. Ha nem válaszolsz, talán már nem szeretsz.”
A szorongó fél gyakran túlkompenzál. Túl gyorsan nyit, túl hamar ad, túl mélyen remél – és néha túl soknak tűnik. De nem azért, mert birtokolni akar, hanem mert kétségbeesetten szeretne kapcsolódni. Mert azt tanulta: a szeretetért meg kell dolgozni. És néha – fájdalmasan – úgy érzi, hogy ő mindig többet ad, mint kap.
Egy ilyen kapcsolatban nehéz egyensúlyt találni. A szorongó fél gyakran túlérzékenyen reagál a másik távolságára, visszahúzódására. A csendek és késlekedő válaszok nem egyszerű késlekedések számára, hanem belső pánikot idéznek elő. Nem azért, mert nem bízik – hanem mert túl fontos vagy neki, és a kapcsolataiban a biztonság nem természetes, hanem kivívandó állapot.
Szorongónak lenni nem gyengeség. Hanem érzékenység – egyfajta érzelmi radar, ami mindent észrevesz, ami rezdül, ami változik, ami nem teljesen biztos. Ez az érzékenység lehet ajándék – ha van mellette biztonság, türelem és elfogadás. De ha nincs, akkor gyakran önvád, visszahúzódás vagy épp túlműködés lesz belőle.
És aki így szeret, gyakran magát is elhanyagolja. Nem ismeri fel időben, mikor fárad el. Mikor kéne megállni. Mikor ad erőn felül. Mikor kéne azt mondani: „elég.” Pedig neki is joga lenne ahhoz, hogy figyeljenek rá. Hogy őt is válasszák. Hogy ne csak adjon, hanem kapjon is.
A szorongó kötődés nem végzet. Csak egy történet, amit valaki régen belénk írt – és amit át lehet írni. Tudatos kapcsolódással, önreflexióval, és azzal a meggyőződéssel, hogy nem vagyunk túl sokak – csak túl mélyen érzünk.
Itt van néhány megerősítő mondat, amelyek segíthetnek erőt adni a változáshoz és a gyógyuláshoz:
1.Értékes vagyok és jó, így ahogy vagyok. Megérdemlem a szeretetet és tiszteletet, amit bárki másnak is megadok.
2. Bár a múltban sérülések értek, most képes vagyok gyógyítani őket és újraépíteni az életem.
3. Az érzelmeim teljes mértékben rendben vannak, és megengedem magamnak, hogy kifejezzem őket, anélkül hogy félnék a visszautasítástól.
4. Az én szeretetem nem túl sok. Az én szeretetem határtalan, és megérdemli, hogy megbecsüljék.
5. Elfogadom, hogy nem kell mindent irányítanom, és engedem, hogy az emberek a saját ütemükben reagáljanak.
6. Mások reakciója nem rólam szól, nem veszem magamra.
7. A szeretetem tiszta és szabad, nem kell megfelelnem senkinek ahhoz, hogy szeretve legyek.
8. Minden kapcsolatban képes vagyok egészséges határokat felállítani, és ezt szeretettel, tisztelettel teszem.
9. Minden pillanattal egyre inkább megbecsülöm önmagam, és értékelem a saját érzéseimet.
10. Az életem tele van szeretettel és harmóniával, és megérdemlem, hogy a kapcsolataimban mindezt átéljem.
11. Békét találok magamban, és elfogadom, hogy minden érzésem fontos és értékes.
Ezek a mondatok segíthetnek a tudatos gondolkodás irányításában, hogy erősebbé és magabiztosabbá válj a kapcsolatainkban, miközben gyógyítod a múltból hozott sérüléseket.
Mivel ez a minta a gyerekkorból ered, ezért a benned élő sérült gyermek gyógyítása nagyon fontos és gyöngéd lépés, amit te magad is megtehetsz. Itt egy belső gyermekhez szóló gyógyító szöveg, amit akár hangosan is elmondhatsz magadnak, vagy újra meg újra elolvashatsz, amikor szükséged van rá:
Drága Kicsi Én,
tudom, mennyire vágytál arra, hogy valaki igazán figyeljen rád. Hogy észrevegyenek, hogy számíts. Tudom, milyen volt nap mint nap várni arra, hogy valaki rád nézzen úgy, hogy azt érezd: fontos vagy. Hogy azt mondják: „gyere ide, mesélj, érdekel, amit mondasz.”
Annyi ideig hitted, hogy akkor lesz jó, ha végre valaki más adja meg neked azt, amit mindig is kerestél. És most itt vagyok én. Itt vagyok neked. Végre. Figyelek rád. Nem sietek sehová.
Te, aki annyi szeretetet tudsz adni… annyi érzést hordozol magadban… te nem vagy túl sok. Nem voltál túl sok akkor sem, csak mások nem tudtak veled lenni ebben az intenzitásban, ez róluk szólt, nem rólad.
Most már én itt vagyok, és megtartalak. Megölellek. Itt biztonságban vagy. Már nem kell bizonyítanod, nem kell várnod senkire. Én itt vagyok veled. És soha többé nem hagylak egyedül.
❤️
Ha úgy érzed segítségre van szükséged a kötődési mintázataid kibogozásával és oldásával kapcsolatban, keress bátran.
🙏
Csete Krisztina
Lélekvezető-Supraniti 
Hozzászólás