Amikor a gyermekkori traumák utóhatásai rányomják bélyegüket a párkapcsolatra, azokat sérült kötődési mintázatoknak nevezzük. Ebben a cikkben az Elkerülő és a Szorongva kötődő mintát vizsgáljuk meg, mivel ez a két típus mágnesként vonzza egymást, összeillenek mint a borsó meg a héja.
Az Elkerülő , a páros egyik tagja, gyermekkorban az elhagyás sérülését élte meg, az egyik vagy akár mindkét szülő által. A gyerekben az a tapasztalat maradt meg, hogy nem érdemes a szülei szeretetére, ezért bezárkózik, mindent egyedül, önmagában kell megoldania, az érzelmi nehézségekben is magára van utalva, nem számíthat senkire. Felnőttként önálló, büszke is arra, hogy nincs szüksége másokra, senkit sem senged túl közel, hiszen ha megteszi sérülékennyé válna. Kiderülhetne, hogy talán nem elég jó, meg sem érdemli a szeretetet, és úgyis el fogják hagyni végül.
A másik sérülés típus a Szorongva kötődő, ahol a szeretet a családban nem volt alapértelmezett, viszonzatlan, esetleg feltételekhez kötött volt. Megszokta, hogy meg kell dolgozni a figyelemért,szeretetért, viselkednie kell, vagy eredményeket kell elérnie. Előfordulhat, hogy az érzelmi amplitúdókat kezelte nehezen a szülő, így a gyerek hozzászokott, hogy a szeretet vagy más érzelem kifejezése nem elfogadott. Felnőttként görcsösen ragaszkodik a partneréhez, “túlszeret”, állandó visszaigazolásra van szüksége. Ha nem kapja ezt meg, akkor magát hibáztatja, és keresi a megoldást, hogy hogyan szerethetne “jobban” amit talán majd elfogadnak. Sérülhet az érzelmek más aspektusainak kifejezése is, szubmisszív, önmagát, az igényeit kifejezni nem tudó felnőtté válhat, aki bármit megtesz, csak hogy a partnere el ne hagyja.
Alapvetően mindkét fél a szeretet hiányától szenved, de míg az egyik inkább elutasítja, nem képes befogadni, a másik magához láncolja, fél elveszíteni.
Általában a találkozáskor az Elkerülő még képes kötődni, a baj akkor kezdődik, amikor a kapcsolat komolyabbá válik, és megjelennek az érzelmek. Ez mély, tudatalatti félelmet kelt, visszavonulásra készteti az Elkerülőt, túl soknak érzi a kapcsolatot, ezt általában ki is nyilvánítja. Ez viszont övön aluli ütés a Szorongva kötődőtnek, hiszen a legmélyebb félelme materializálódik, hogy nem szeretik viszont. Ezért még többet, még jobban akar adni, ami az Elkerülőt még inkább megrémíti, képtelen kezelni. Kifogásokat gyárt, hibákat keres, rendszerint ki is lép a kapcsolatból, vagy olyan veszekedéseket generál, minek következtében őt hagyják faképnél, ezzel is erősítve azt a hitét, hogy végül mindenki elhagyja. Ilyenkor az érzelmei elé falat emel, végre megkönnyebbül, egy időre megnyugszik ebben az érzelemmentes állapotban. Némi regenerálódás után ismét elkezd érezni, szembesül a menekülése következményeivel. Nagyon gyakran vissza is tér, újra felveszi a fonalat, ha lehet. Mindeközben a Szorongva kötődő teljes elutasítást él át, a gyerekkori sérülés pokla újra manifesztálódik. Magában keresi a hibát, hogy vajon mit követett el, mit kellene másképp csinálnia. Rendszerint túlagyal, kombinál, de mindenképpen magát hozza ki “bűnösnek”, ami miatt a kapcsolat tönkrement. A visszatérő Elkerülőt persze már csak azért is visszafogadja, mert ragaszkodik, nem képes elengedni. Így a ciklus kezdődik elölről.
Az a verzió is előfordulhat, hogy az Elkerülő biztonságos távolságot tart, munkával, hobbikkal, barátokkal foglalja le magát így nem ér rá túl közel kerülni, nem kell menekülnie sem. Viszont a Szorongva kötődő fájdalma a viszonzatlanság miatt folyamatossá válik, egy idő után fenntarthatatlan , így a szorongásán túllépve véget vet a kapcsolatnak. Ez a lépés viszont az Elkerülőt juttatja vissza a gyermekkori pokolba, igazolva látja az összes félelmet, hiszen lám elhagyták, megint.
A megoldás mindenképpen a gyerekkori traumák oldása mindkét félnél, illetve ezután a kapcsolódás tudatos megélése.
Az oldások alatt feltárjuk a karmikus és családi mintázatokat, ezek hatását a kapcsolatainkra, megnézzük hogyan vetítjük ki a traumákat a társunkra, és a világra.
Megoldásokat és stratégiákat dolgozunk ki, a partnerrel való harmonikusabb együttműködésre.
Ha mindkét fél aktívan dolgozik a saját traumáján, észreveszi a saját mintázatait, és figyelemmel, finoman, érzéssel kapcsolódik a társához, a traumák lassan feloldódnak a kölcsönös szeretetben.
🙏
Időpont foglalás: https://koalendar.com/e/meet-with-krisztina
Supraniti Coaching and Mentoring 
Hozzászólás