Mi az a szeretet?

A szeretet valójában a lélek alapvető működése. Kapcsolatot jelent a többiekkel, az Egésszel, a Mindenséggel.

És ezt most ne úgy értsd mint amolyan pátoszos, a “szeretet a megoldás mindenre ” értelemben, vagy olyan “New age rózsaszín köd” értelemben, hanem valóban a lélek közege, alapvető működése. Olyan, mint a halaknak a víz, nincs is rá szavuk. Nem is tudnak róla, amíg partra nem vetődnek..

Amikor emberként élünk, ez az egység az, ami olyan iszonyúan hiányzik. Ezért teszünk meg mindent érte.

Ezért szenvedünk, ha nem kapjuk meg.

Ezért van az, hogy emberi értelemben szeretetet leginkább a családunk, gyerekeink iránt érzünk, ez emlékeztet az Egységre leginkább. Persze vannak olyanok, akik mindenki és minden irányában képesek érezni ezt az összetartozást, de azért a többségünk még nem, és ez így van jól.

Épp azért vagyunk itt, hogy az egységből kiszakadva tapasztaljuk önmagunk.

Ez maga a Kiűzetés a Paradicsomból, a Biblia valójában ezt a történetet írja le. Ádám és Éva a két teremtett fizikai megtestesülés még többet akar tudni, még többet tapasztalni, személyiséggé válni. De az csak úgy lehetséges, ha kiszakadnak az Édenből, a mindent összekötő szeretetből, és saját tapasztalatokat szereznek, mint individum.

De az elszakadás fájdalma akkora volt, hogy az ember azt hitte büntetés, ami vele történt, hogy is hihetne mást? Hiszen már nem érzik, nem hallják, nem kapcsolódnak, mi is lehetne más, mint büntetés a tudás vágya miatt?

De sajnos el kellett felejtenünk, hogy összetartozunk, hiszen hogy is jöhetne létre dráma, nehézség, megoldás, fejlődés enélkül?

És miért? Mert erre vágyunk. Önmegismerésre. Ezért képesek vagyunk újra és újra feladni az Egységet, hogy itt a földön csak az összetartozás halvány árnyékát éljük át. És mégis, ez az emlék mindannyiunkban ott van, és amint Fent úgy Lent igyekszünk megtalálni az életünkben. Ez ad erőt, hitet, ez tölti fel a Lelket, a legnehezebb időkben is.