A Forrás öntudatra ébredt.
ÉN VAGYOK.
Kimondhatatlanul sokáig létezett a nem-tér nem-időben míg nem felmerült benne egy új kérdés:
KI VAGYOK ÉN?
De nem volt senki, semmi, amihez hasonlíthatta, viszonyíthatta volna magát.
Ezért megosztotta, ketté osztotta önmagát, hogy az egyik rész, a szemlélő, ránézhessen a másikra, a cselekvőre. Így jött létre, amit a jóga Purushának és Prakritinek nevez. A nagy bummal létrejött az Anyag, a tér, az idő, a dimenziók, más néven Prakriti, és az őt szemlélő, táncában gyönyörködő Szellem, a Purushá.
Figyelte önmagát az első elemekben, évmilliókig tette egyre bonyolultabbá egyre komplexebbé a megjelent fizikai anyagokat, a teret. Milliárd csillag, milliárd égitest jött létre.. míg megjelent az élet. Ez érdekes új lehetőségeket teremtett. Számtalan formában, egyre bonyolultabb szervezetekben csodálta önmagát, míg végül létrejött az értelmes élet. Milliárd különféle planétán, milliárd különböző formában, köztük a Földön is hordozzuk a Szellem aprócska töredékét, majd öntudatra ébredve újra feltesszük az örök kérdést: Ki vagyok én? És keressük a választ a környezetben, egymásban, majd önmagunkban, visszanyúlva a Forráshoz ahonnan származunk.
ÉN VAGYOK.
De tudatában van-e a Teremtő a teremtményeinek?
Igen. Tudatában van önmagának, így tudatában van a létezésünknek, sokkal inkább, mint ahogy mi tudatában vagyunk a testi sejtjeink létezésének. De vajon mi tudatában vagyunk-e annak, hogy a teremtő fizikai és szellemi oldalának megtestesülései vagyunk? Nem vagyunk tőle különbözőek..MI VAGYUNK A FORRÁS.
De mégis mi a célja velünk? A Forrás arra vágyik, hogy rajtunk keresztül tapasztalja meg önmagát. Hogy a megtestesülései egyre bonyolultabb, egyre különlegesebb, érdekesebb élményekkel gazdagodjanak, hogy önmagára nézhessen és azt mondhassa EZ VAGYOK.
Rád néz a Forrás, benned látja mindazt, ami önmaga. Azt hiszed elhagyott? Nem figyel? Hogy lehet, hogy hagy bizonyos dolgokat megtörténni? Ne felejtsük el, hogy a teljesség nem duális felépítésű. Nem létezik alapvetően jó és gonosz..Mint ahogy a színskála is végtelen, nem fekete és fehér. Ez a megkülönböztetés emberi vonás, és nem minden értelmes lény ismeri ezt a felosztást. Csakhogy mi nem ismerünk mást, és ez is egy érdekes “kísérlet”, hogy vajon a szabad akaratunkkal mit hozunk ki mindebből? Ne feledd, a Forrás szemszögéből minden teremtménye önmaga része. Nem különbözteti meg, nem ítéli el, nem utasítja el a saját részeit, bármilyennek látjuk is mi egymást , és önmagunkat a duális szemünkkel. Ugye milyen más lenne, ha mindenki tudná ezt? 
Mi hát a cél? Az önmagunkra ébredés. Az, hogy tudjuk a választ az örök kérdésre. Hogy végül visszatérjünk a Forráshoz.
Ez a megvilágosodás, ami végső soron minden lélek célja.
És végül, amikor minden része önmagára ébredt, Forrás visszatér önmaga teljességbe.
És ki tudja, talán kezdődik minden elölről.
Lélekvezető-Supraniti 
Hozzászólás